A kopott öreg kövek csak emlékeikben gördülnek. A valóságban csak fekszenek a patakmederben, ha éppen tellik egy kis sodrásra, az tovább koptatja őket, míg teljesen el nem fogynak. Néha esetleg kis darabok szakadnak le róluk, ősszetapadnak más kavicsokkal. Újra nagy, massziv szikláknak tünnek, de már fel sem ismerjük néha az eredetüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése