Valamikor gyermekkoromban megdöbbenve néztem volna a mozit: egyik Isten (Lennon) pálcikával eszeget valamit a manézsban, közben a másik Istennel (Jagger) dicsérgetik a konkurenciát, Hendrixet, a Creamet és ami még eszükbe jut. A porondon közben nyomja a Taj Mahal. A maradékot Lennon Jegernek adja, aki tovább eszegeti, felsétál a szinpadra, ahol közben váltás volt, beáll Clapton mögé és a blues megállitja az órákat... Poros édes-savanyu...
Originally filmed in December 1968, "The Rock and Roll Circus" was originally intended to be released as a television special...
Rock'n Roll Circus
This movie is part of the collection: Open Source Movies
Download (help![[help]](http://www.archive.org/images/question.gif "[help]")
)
(272 MB)
(273 MB)(655 MB)
All Files: HTTP
A film innen (archiv.org) már nem tekinthető meg és nem tölthető le, feltehetően valamiféle szerzői jogi probléma miatt. Egyenlőre darabokra metélve, de ingyen nézhetően megtaláltam: http://www.kewego.com/video/iLyROoaftBSW.html -on. Keresem a letöltés lehetőségét, nem törlöm a bejegyzést. -2010. 11. 20.Elvileg innen letölthető. http://nowdownloadall.com/your-file.asp?PID=22b63779-a7a7-4f7e-a5e7-753801119c13&jstyle=2&lbd=1&ts=12/19/2010%205:52:25%20AM&q=download%20rolling%20stones%20rock%20n%20roll%20circus%20filestube&cr=1
![[Attribution-NonCommercial-NoDerivs]](http://creativecommons.org/images/public/somerights20.gif "[Attribution-NonCommercial-NoDerivs]")
The Rolling Stones Rock and Roll Circus
From Wikipedia, the free encyclopedia
For the album of the sa me name, see The Rolling Stones Rock and Roll Circus (album).
| The Rolling Stones Rock and Roll Circus | |
|---|---|
 poster | |
| Directed by | Michael Lindsay-Hogg |
| Produced by | Robin Klein, Mick Gochanour |
| Cinematography | Anthony B. Richmond |
| Editing by | Ruth Foster, Robin Klein |
| Release date(s) | 1996 |
| Running time | 66 min |
| Language | English |
The Rolling Stones Rock and Roll Circus is a film released in 1996 of an 11 December 1968 event put together by The Rolling Stones. The event comprised two concerts on a circus stage and included such acts as The Who, Taj Mahal, Marianne Faithfull, and Jethro Tull. John Lennon and his fianceeYoko Ono performed as part of a supergroup called The Dirty Mac, along with Eric Clapton, Mitch Mitchell, and Keith Richards. It was originally meant to be aired on the BBC, but the Rolling Stones withheld it because they were unhappy with their performance.
The Stones contended that they withheld the film's release due to their substandard performance, because they had taken the stage early in the morning and were clearly exhausted. Many others believe that the true reason for not releasing the video was that The Who, who were fresh off a concert tour, upstaged the Stones on their own production[1][2][3][4]. The Stones had not toured recently, and were not in top playing condition, as The Who were.
The project was originally conceived by Mick Jagger as a way of branching out from conventional records and concert performances. Jagger approached Michael Lindsay-Hogg, who had directed two promos for Stones songs, to make a full-length TV show for them. According to Lindsay-Hogg, the idea of combining rock music and a circus setting came to him when he was trying to come up with ideas; he drew a circle on a piece of paper and free-associated.
The Stones and their guests performed in a replica of a seedy big top on a British sound stage, in front of an invited audience. The performances began at around 2 p.m. on December 11, 1968, but setting up between acts took longer than planned and the cameras kept breaking down, which meant that the final performances took place at almost 5 o'clock the next morning.
By that time the audience and most of the Stones were exhausted; Jagger's sheer stamina managed to keep them going until the end. Jagger was reportedly so disappointed with his and the band's performance that he cancelled the airing of the film, and kept it from public view. This was the last public performance of Brian Jones with The Rolling Stones, and for much of the Stones performance he is inaudible, although his slide guitar on "No Expectations" remains clear.
Some of the footage of the concert was thought to be lost until 1989 when it was found in a trash can in a cellar. A significant segment of footage of The Who from the production was actually shown theatrically in the documentary The Kids Are Alright (1979), the only public viewing of the film until its eventual release. The Stones' film was restored and finally released on CD and video in 1996. Included on the recordings are the introductions for each act, including some entertaining banter between Jagger and Lennon, expressing mutual friendship and admiration.
This concert is the only footage of Black Sabbath guitarist Tony Iommi performing as a member of Jethro Tull; he was a member for this show only as a favor to Anderson while they looked for a replacement for Mick Abrahams. The band mimed to the album version of "A Song for Jeffrey" and 'Fat Man' as the Stones told them to cut their time down and it would save time on rehearsing," Fat Man' never made the final release . This footage also included some of Ian Anderson's first attempts of his now famous flute-playing position, with one leg in the air.
In 2004, a remastered DVD was released, with audio remixed into Dolby Surround. The DVD includes footage of the show, along with extra features which include previously "lost" performances, an interview with Pete Townshend, and three audio commentaries. Of particular interest in the Townshend interview is his description of the genesis of the Circus project, which he claims was initially meant to involve the performers travelling across the United States via train. (A concert concept used for a short concert series in Canada that was later documented in the feature filmFestival Express). The remastered DVD also includes a special four-camera view of Dirty Mac's performance of The Beatles' "Yer Blues" (showing Ono kneeling on the floor in front of the musicians, completely covered in a black sheet).
According to Bill Wyman's book, the Stones also performed "Confessing the Blues", "Route 66" and an alternate take of "Sympathy for the Devil" with Brian Jones on guitar.
1968 decemberében a Rolling Stones rendhagyó tévéshow-t forgatott: Jaggerék és neves zenészbarátaik egy cirkuszi előadás keretébe - artisták, tűznyelők és légtornászok közé - integrálták rockprodukcióikat.
A konferansziéként is bemutatkozó Stones-tagok a zenei kínálatot elsősorban a blues köré szervezték, a fekete amerikai gyökereket képviselő Taj Mahaltól a pályakezdő (az idő tájt épp Tony Iommi gitárossal fellépő) Jethro Tullig, sőt John Lennon is egy bluesos Beatles-dalt adott elő Eric Clapton, Keith Richard és Mitch Mitchell (Jimi Hendrix Experience) társaságában, de belefért a Who bő hétperces mini-rockoperája, Marianne Faithfull szép kis balladája és a zsákban vonagló, majd egy hegedűs kíséretében visítozó Yoko Ono avantgárd performansza is. A fő attrakció a Rolling Stones félórás koncertje - lenyűgöző.
A swinging London utolsó boldog pillanatai ezek, a helyét már láthatóan nem találó Brian Jonest nem sokkal később kirúgják és meghal, Mick szakít Marianne-nel, aki egy teljes évtizedre alámerül a drogpokolba, aztán jön Altamont és vége a hatvanas évek ábrándjainak. A maga idejében be nem mutatott, a dobozból csak 1996-ban előkerült Rock And Roll Circusfelbecsülhetetlen értékű dokumentum, ideje volt már, hogy DVD-n is megjelenjen.
A swinging London utolsó boldog pillanatai ezek, a helyét már láthatóan nem találó Brian Jonest nem sokkal később kirúgják és meghal, Mick szakít Marianne-nel, aki egy teljes évtizedre alámerül a drogpokolba, aztán jön Altamont és vége a hatvanas évek ábrándjainak. A maga idejében be nem mutatott, a dobozból csak 1996-ban előkerült Rock And Roll Circusfelbecsülhetetlen értékű dokumentum, ideje volt már, hogy DVD-n is megjelenjen.
***
Három napon keresztül forgatták a BBC stúdiójában, eredeti hossza 65 perc, rendezője Michael Lindsay-Hogg volt. A rockkedvelők nagy gyönyörűségére felsorakozik benne a teljes Rolling Stones még Brian Jonesszal, valamint olyan közreműködő zenészekkel, mint Nicky Hopkins zongorista. A Who együttes is az eredeti teljes formációjában tündököl: Keith Moonnal és John Entwistle-lel, akik nincsenek már az élők sorában. A Circus szereplője a The Dirty Mac együttes tagjaként John Lennon, Yoko Ono, Eric Clapton és Mitch Mitchell, Jimi Hendrix dobosa.
A további szereplők között van a Jethro Tull, élén Ian Anderson fuvolás-énekessel és azzal a Tony Iommival, aki később a Black Sabbath gitárosa lett. Fetűnik egy dal erejéig a ma is aktív Taj Mahal bluszenész (új lemeze Grammy-jelölt). Láthatjuk-hallhatjuk Marianne Faithfullt is. A remek kis koncert ebben a formájában állítólag nem nyerte el Mick Jagger tetszését. A film agyonhallgatásának másik (vélt) oka: a Rolling Stones tartott attól, hogy a kitűnő Who túlságosan a fejére nő. Ez is sántit, hiszen senki sem kényszerítette rájuk Pete Townshendet és társait. Ráadásul a Stones hat számával szemben a Who csak egyet játszik - igaz, jó hosszút. Elhangzik a filmen a Beatles repertoárjából a Yer Blues, a Fehér Album dala, amely születése idején kilógott a liverpoliak stílusából. A Dirty Mac tagjai, köztük Keith Richards kísérik Lennont.
A Circus 1996 őszén került a közönség elé moziban, videokazettán és CD-n, érthetően nagy sikert aratva. Csaknem újabb évtizedet kellett ezután várni a DVD-változatra. Megérte, mert ez a verzió hosszabb az eredetinél, s korábban nem ismert interjúk gazdagították: beszélgetés Pete Townshenddel és Taj Mahallal. Új részként került be Lennon, Ono és Mick Jagger kulisszák mögötti társalgása is. Néhány dal kicsit másképpen szól, mint a film készítése idején.
A Rolling Stones a Beggar's Banquet lemez dalai közül négyet (Parachute Woman, a No Expectations, a Sympathy for The Devil és a Salt of the Earth) játszik, és bekerült a később megjelenő Let It Bleedről a Jumpin, Jack Flash és a You Can't Always Get What You Want. A film anyaga megjelent CD-n és műsoros magnókazettán is. A Rock and Roll Circus felvételeihez eredetilg más zenészeket terveztek, homály fedi, kiket. Akik szerepelnek, mindenesetre a korszak legjobbjainak számítottak.
http://www.metropol.hu/kultura/cikk/336258
A további szereplők között van a Jethro Tull, élén Ian Anderson fuvolás-énekessel és azzal a Tony Iommival, aki később a Black Sabbath gitárosa lett. Fetűnik egy dal erejéig a ma is aktív Taj Mahal bluszenész (új lemeze Grammy-jelölt). Láthatjuk-hallhatjuk Marianne Faithfullt is. A remek kis koncert ebben a formájában állítólag nem nyerte el Mick Jagger tetszését. A film agyonhallgatásának másik (vélt) oka: a Rolling Stones tartott attól, hogy a kitűnő Who túlságosan a fejére nő. Ez is sántit, hiszen senki sem kényszerítette rájuk Pete Townshendet és társait. Ráadásul a Stones hat számával szemben a Who csak egyet játszik - igaz, jó hosszút. Elhangzik a filmen a Beatles repertoárjából a Yer Blues, a Fehér Album dala, amely születése idején kilógott a liverpoliak stílusából. A Dirty Mac tagjai, köztük Keith Richards kísérik Lennont.
A Circus 1996 őszén került a közönség elé moziban, videokazettán és CD-n, érthetően nagy sikert aratva. Csaknem újabb évtizedet kellett ezután várni a DVD-változatra. Megérte, mert ez a verzió hosszabb az eredetinél, s korábban nem ismert interjúk gazdagították: beszélgetés Pete Townshenddel és Taj Mahallal. Új részként került be Lennon, Ono és Mick Jagger kulisszák mögötti társalgása is. Néhány dal kicsit másképpen szól, mint a film készítése idején.
A Rolling Stones a Beggar's Banquet lemez dalai közül négyet (Parachute Woman, a No Expectations, a Sympathy for The Devil és a Salt of the Earth) játszik, és bekerült a később megjelenő Let It Bleedről a Jumpin, Jack Flash és a You Can't Always Get What You Want. A film anyaga megjelent CD-n és műsoros magnókazettán is. A Rock and Roll Circus felvételeihez eredetilg más zenészeket terveztek, homály fedi, kiket. Akik szerepelnek, mindenesetre a korszak legjobbjainak számítottak.
http://www.metropol.hu/kultura/cikk/336258
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése