(a quart cikk folytatása)
1983-ban, Los Angelesben, a Rainy Day nevű alkalmi formáció kiadott egy feldolgozáslemezt. Kilenc dal szerepelt rajta és az összes szám a hatvanas-hetvenes évek egy-egy jelentős előadója előtt tisztelgett – többek közt Bob Dylan, a Buffalo Springfield és a Big Star dalai hallhatók az albumon. A lemezt egy kisebb baráti társaság néhány tagja vette fel, akik a Rainy Day mellett négy különböző zenekarban zenéltek. Ezek a zenekarok (a Rain Parade, a Dream Syndicate, a Three O'Clock és a sztárzenekarrá váló Bangles), néhány másikkal kiegészülve, alkották a Paisley Undergroundnak nevezett rövidéletű kaliforniai zenei színtér magját. A szcénát ugyanaz a két dolog tartotta össze, mint ami a fent említett feldolgozáslemezt is életre hívta: a barátság és a hatvanas évek zenéje iránti rajongás.
Állítólag minden a Green On Red zenekar barbecue-partijain kezdődött. Az említett zenekar tagjai béreltek egy házat Hollywoodban, ahol hétvégenként vendégül látták a barátaikat egy kis barbecuesütésre és közös zenélésre. Ebből az idillikus környezetből nőtt ki a Paisley Underground valamikor a nyolcvanas évek legelején (és a nevét a
paisley mintás retro-ingekrőlkapta). A színtér legfontosabb zenekaraira, a Dream Syndicate-re, a Three O'Clockra, a Rain Parade-ra és a Long Rydersre leginkább a hatvanas évek pszichedelikus rockja, továbbá a folkhagyomány és Alex Chilton csilingelő gitárpopja volt hatással. A Paisley Underground azonban nem valami hóbortos újhippik gyülekezete volt – a hatvanas évekről lehántották a hippi demagógiát és minden egyéb sallangot, csak a zenét hagyták meg belőle (persze még ez is merész vállalás volt az amerikai punkrock legnagyobb fellegvárában). Ezzel a múlttisztelő attitűddel pedig megágyaztak a nem sokkal később robbanó indierock mozgalomnak, ugyanis a Paisley Underground zenekarai voltak az elsők Amerikában, amelyek újra felfedezték maguknak Neil Youngot, a Big Start és Gram Parsonst – megelőzve ezzel a Dinosaur Jr-t, a Replacementset, a Lemonheadst és az összes későbbi indierock alapvetést.
Ez az izgalmas színtér azonban hiába volt nagy hatással sokakra a későbbiekben és hiába termelt ki magából néhány valóban nagyszerű lemezt és jó zenekart, komolyabb ismeretségre mégsem tett szert. Pedig még az esély is megvolt rá, ugyanis nagykiadóhoz szerződött több kulcszenekar is, ezek mégsem tudtak élni a lehetőséggel – sem a közönség nem volt még megérve a független rockra, sem a zenekarok nem tudták megismételni '83 körüli remekműveiket, így a színtér gyorsan elsorvadt, leszámítva a Bangles mindenki által ismert slágereit, utóbbit ezért nem is szerepeltetjük ebben a hiánypótlónak szánt összeállításban.
Dream Syndicate
Talán az egész mozgalom legelismertebb zenekara a Dream Syndicate volt, amely egyben kakukktojás is, hiszen a többiekkel szemben a Velvet Undergroundot fedezte fel újra, és első albuma, a túlzás nélkül klasszikusnak nevezhető Days Of Wine And Roses (1982) ott van a rocktörténelem legjobb Velvets-ihletésű albumai között. A négytagú Dream Syndicate énekese és fő dalszerzője a Lou Reed-hangon éneklő Steve Wynn volt, de nagyon fontos szerep jutott a Nico-hangú basszgitáros lánynak, Kendra Smithnek és a zajmániás gitárosnak, Karl Precodának is. A Days Of Wine And Roses tele van hibátlan számokkal, melyek néha a Televisiont idézően lassan hömpölygő, nagyvárosi érzetet keltenek (a Halloween teljesen olyan, mintha egy New York-i zenekar írta volna), néha felférnének "a banános" lemezre (Too Little, Too Late), néha pedig szimplán tökéletesek (That's What You Always Say, vagy a fenyegetően szép When You Smile). ADays Of Wine And Roses sosem kapta meg azt a legendás státuszt, amit az amerikai független rockzene kulcslemezei kaptak, aMurmurtől kezdve a Daydream Nationön át a Let It Be-ig, pedig simán ugyanabban a ligában játszik ez is. Kár, hogy utána minden elromlott: Smith átment az Opalba, és a jellegzetes minimálbasszusai nélkül a második lemez (Medicine Show) már egy átlagos rocklemez lett, bár összehasonlítva néhány állítólagos mostani remekművel, nem kérdés, hogy a Dream Syndicate közepes formájában is feltörli a padlót jó párral. Az együttesből ezután Precoda is távozott, és 1989-ben jellegtelenségbe süllyedve oszlott föl végül.
When You Smile - The Dream Syndicate - La Edad de Oro - Madrid October When You Smile - The Dream Syndicate - La Edad de Oro - Madrid October When You Smile - The Dream Syndicate - La Edad de Oro***1984
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése